1500. évi XIV. törvénycikk

az asszonyok abban az esetben hivandók perbe, a mikor a hatalmaskodások, a melyek miatt perbe hivandók, az őket illető fekvőjószágokban történtek és a midőn gyermekeik fölött gyámnői tisztet viselnek, különben nem; hanem helyettük férjeiket kell hivni

Ezenkivül, hogy bármely hatalmaskodások, úgy az előre bocsátott öt eset, mint bármely, mások miatt, bármely nemesek feleségeit sem szabad a királyi curiába perbehivni, sem királyi parancslevél utján a királyi felség elébe inteni, ha urok és férjük életben van; hanem minden hatalmaskodás tárgyában uraikat és férjeiket kell törvényesen kereset alá venni, hanemha azok a fekvő jószágok és birtokjogok, a melyekből az ilyen hatalmaskodások végbe mennek vagy tényleg végbe mentek, a feleségeket és nem a férjeket illetik.

1. § Mert ebben az esetben ugy a feleségek mint férjeik (még ha nem nemesek és birtoktalanok volnának is) mindenkor mind a királyi curiába perbe hivhatók, mind a királyi felség elébe inthetők.

2. § Az asszonyoknak mindazáltal ügyvédjeik által kell a szokott módon felelniök, visszavonván tudniillik, ha szükség volna, ezeknek szóváltásait.

3. § Ugyanezt kell érteni az özvegy asszonyokra nézve is, a kikről tudva van, hogy férjeik és uraik elhaltával ezeket túlélő örökösök maradtak velük, de mivel ezek kiskorúak, ezeknek az örökösöknek némely fekvőjószága és birtokjogai az ő kezükön vannak és aztán ezekből követnek el hatalmaskodásokat.

4. § Az ilyenek is, az alatt az idő alatt, mig hátramaradt örököseik teljes kort érnek, mindenkor meginthetők és perbehivhatók, de mint előbb mondottuk, ügyvédeik által kötelesek, a különben szokott módon felelni.

5. § És hogy a czikkelyt egyedül csak a kisebb decretum kiadása után elkövetett vagy elkövetendő hatalmaskodásokra nézve kell érteni.


  Vissza az oldal tetejére