1500. évi XXI. törvénycikk

a táborozás vagy katonáskodás módja az országlakósok részéről való csapatszállitást illetőleg

Továbbá az országlakósok részéről állitandó fegyveres lovasokról szóló tizenhatodik czikkely *  tárgyában a királyi felség és a főpap, meg báró urak valamint a többi országlakósok előleges érett tanácskozása után az a megállapodás és határozat jött létre:

1. § Hogy mindazok az országlakósok, egyháziak és világiak egyaránt, a kik a kisebb decretumnak a során, nincsenek hadiszolgálat tekintetéből a főpap és báró urak meg a többi zászlósok közé számitva (kivéve egyedül nemzetes Berzenczei Bornemisza János kincstárnokot: Csebi Pogán Pétert, Podmanini Podmaniczki Jánost, Csulai More Györgyöt, Kamicsáczi Horváth Márkot, Czoborszentmihályi Czobor Imrét és Mártont, Gyarmathy Balassa Ferenczet, Lodomerczi Bradács Lőrinczet, Haraszthi Ferenczet és Korlátkövi Ozwaldot, a királyi felség udvari embereit, a kiknek az ő fekvő jószágaikból és birtokaikból önmagukra kell az ország védelmére az alábbirt módon hadicsapatokat föntartaniok), legyenek kötelesek összes fekvő jószágaikat és birtokaikat meg birtokjogaikat a nem zászlós nemesek közibe, következésképen azok közé a vármegyék közé sorozni és számitani, a melyekben ezek a fekvő jószágok és birtokok feküsznek és az ezek után a táborozás czéljára fizetendő pénzeket ugyanazok közibe szolgáltatni; és ezután senki se merje magát közülök azok köréből bármely keresett szin alatt kihuzni és kivenni.

2. § Bármely zászlós uraknak mindama fekvő jószágait és bármely birtokjogait is, melyek zálogczimen a nem zászlós nemesek kezén vannak és léteznek, a csapatok fentartása czéljából az emlitett módon ugyanazon nemesek fekvő jószágai közé kell számitani.

3. § Ha pedig valamely országlakósok ellenszegülvén az előrebocsátottak ellenére mernének valamit cselekedni, akkor annak a vármegyének az ispánja vagy alispánja, a melyben az ilyen ellenkező dolgot elkövetik, azokat az ellenszegülőket minden alkalmas eszközzel és különösen fekvő jószágaiknak és birtokjogaiknak a megbirságolásával szigoruan kényszeritsék a jelen törvény megtartására.

4. § Abban az esetben pedig, ha az ispán ennek a végrehajtásában hanyag volna, vagy talán kiviláglanék, hogy ő maga cselekedett a törvénynyel ellenkezőleg: akkor azt az ispánt az illető vármegyének a közönsége és népe büntesse meg.

5. § Ha pedig az ilyen ellenszegülők vagy tényleg kárvallottak ez iránt valakit perbe fognának, akkor az alperes ellenében patvarság tényében kell őket elmarasztalni.

6. § Nem mellőzvén azt, hogy a királyi felségnek ez emlitett módon névszerint kivett udvari emberei csapataikat akként fogják föntartani, hogyha a többi országlakosok fekvőjószágaira és birtokaira csapataik fentartása czéljából bármikor adót rónak ki, akkor a nemesek és vármegyék adókivetői az ilyen kivett embereknek a fekvőjószágait és birtokait is róják meg adóval, és a kirótt pénzt szedjék he, aztán meg a beszedett pénzt szolgáltassák az ő kezeikbe;

7. § Nehogy a pénz be nem szedése miatt az országlakósok jobbágyai megtelepedés végett azok fekvő jószágaira tóduljanak, főképen pedig azért, hogy a katonák számát ne lehessen elhallgatni, eltitkolni és csökkenteni.

8. § A mely kivett emberek kötelesek lesznek csapataikat, akkor, a midőn ők a királyi felség szolgálatában és követségében az országon kivül nincsenek elfoglalva, mindenkor a nemesek és vármegyék csapatai közé szolgáltatni és ezekkel oda a hová szükséges leszen, küldeni.

9. § Midőn pedig a királyi felség saját személyében indul hadba, akkor csapataikat nem a nemesek csapataival, hanem ő felségélevel kell elengedniök és küldeniök.

10. § Azt is kijelentvén, hogy miután ezek a kivett emberek a királyi felség szolgálatából kiléptek és nem akarnak a királyi felség udvarában forgolódni, vagy netán bekövetkezett haláluk után örököseik és maradékaik ama csapatok fentartására képteleneknek és alkalmatlanoknak látszanak lenni: az a kivételessé javokra ne szolgálhasson.

11. § És hogy a királyi felségnek Szakácsy és Wyd nevü falukban lakó szakácsai hasonló módon fel legyenek mentve.

12. § Mindamellett egy nemesnek sem kell ezután ama szakácsok fekvőjószágaiba és birtokjogaiba jobbágyokat küldeni és viszont ama szakácsok sem tartoznak többé a többi nemesek részére valamely jobbágyukat kiszolgáltatni.


  Vissza az oldal tetejére