Továbbá, hogy mindazok a nemesek, a kiknek nemessége a vámszedők előtt nem nyilvánvaló, azoknak a vármegyéknek az alispánjaitól és szolgabiráitól, a melyekben laknak, igazi nemességükre vonatkozó leveleket kérjenek.
1. § És a midőn a vámszedők az ilyen nemeseket, e levelek tartalma ellenére kereskedésük, portékáik vagy bármely egyéb ügyeik tekintetében gátolják vagy azoktól vámot szednek: akkor az illető vámnak az ura, a vámszedőt, a ki ezt megkisérlette, annak a nemesnek a kérésére fogja el és ott, a hol ez történt, az ispán vagy alispán kezéhez adja és szolgáltassa, hogy az okozott károkért eleget tegyen.
2. § Ha pedig a vám ura ezt nem akarná vagy bármely okból nem tudná megtenni, akkor azt az urat, megtartván a törvény rendét, mindenkor, részben a biró, részben a sértett nemes részére fizetendő száz aranyforintban marasztalják és legott el kell marasztalni.
