1504. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galliczia, Lodomeria, Kumánia, és Bulgária királya, valamint Szilézia és Luxemburg herczege, Morvaország és Lausitz őrgrófja. Jelen levelünk rendén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek, a kiket illet.

1. § Hogy miután Isten kegyelméből és rendeléséből ennek az országnak és a királyi méltóságnak magas polczára jutottunk s koronáztatásunk szerencsésen megtörtént, és annak utána ezt a nemes Magyarországunkat idebenn és odakünn minden ellenségeskedéssel szemben biztonságba és nyugalmas állapotba helyeztük, és utóbb a mi hű főpap és báró uraink meg a többi országlakosok legalázatosabb kérésére ez országunk boldogsága és nyugalma, valamint szabadsága érdekében az idők szükségéhez és a körülményekhez képest velünk együttesen különböző alkalommal különböző törvényeket és határozatokat is hoztunk:

2. § S a midőn azért, mert az idő rövidsége és az ügyek sokasága miatt némely czikkelyeket, a melyek előrebocsátott más törvényeink kiegészitése és teljesebbé tétele czéljából nagyon szükségesek voltak, eddigelé be nem fejezhettünk, s el nem intézhettünk, azoknak megmagyarázása és mondott Magyarországunk többi ügyeinek eligazitása végett is közönséges decretumunk erejénél fogva az összes főpap- és báró uraknak meg többi országlakosainknak a most legközelebb mult szent György vértanu napjára a Rákosmezőre közönséges vagyis országgyűlést hirdettünk, és erre mindannyian eljöttek s ott mondott országunk boldogsága érdekében velünk együtt igen sokat tanácskoztak: ugyanazok a báró urak, előkelők és nemesek meg a többi országlakosaink egyéb tárgyalásaik és elhatározásaik között némely ujonnan alkotott és szerkesztett czikkelyeket terjesztettek felségünk elé.

3. § Alázatosan könyörögvén, hogy azokat a czikkelyeket helyeseknek, kedvünkre és tetszésünkre valóknak tekinteni és ez országunk közjavára és nyugalmára királyi hatalmunkkal jóvá s helybenhagyni és megerősiteni, s megerősitvén megtartani s megtartatni méltóztassunk; a mely czikkelyeknek sora im ekképen következik: