Mivel vannak az egyházaknak némely olyan főpapjai, a kik az ő megyéjüknek alávetett egyházak plébánosait kegyes segély czimén meg szokták adóztatni, annyira, hogy azok a plébánosok, a szükségtől kényszeritve, néha a kelyheket és az egyházak egyéb vagyonát is elpusztitják; némely egyházak előljárók nélkül hosszu időn át üresen is maradnak.
1. § Ennél fogva rendelték: hogy ezentul jövőre egyáltalán semmi főpap urnak se legyen szabad a megválasztásától és megerősitésétől számitandó négy egész esztendő tartama alatt, egyházainak plébánosait bármi módon megadóztatni.
2. § Annak a négy évi időköznek az elteltével pedig álljon jogában és szabadságában, bullájának megváltására azoktól a plébánosoktól egyszer és többé soha, inkább kegyes mint kikényszeritett segélyt kivánni és beszedni, még pedig a plébánosok jövedelmének nagyságához képest.
3. § Ha pedig az ilyen főpap az emlitett négy évi határidőn belül más javadalmat vagy főpapi hivatalt nyer, a következő főpapnak ugyanazt kell tennie.
