1504. évi XVIII. törvénycikk

a parasztoknak vadászni és madarászni tilos

Mivel minden főpap és báró urnak és többi országlakósoknak jobbágyai és lakói közül igen sokan a szőlők és földek mivelését csaknem abbanhagyván és félretévén, egyedül vadászattal és madarászattal foglalatoskodnak, annyira, hogy nemcsak köz, hanem vasárnapokon és a szentek más ünnepek napjain, sőt szent karácsony napján is vadásznak, a mi által az Isten ellen, mert parancsát meg nem tartják, vétkezni, és földesuraikat ezek jövedelmeinek elvonásával, megcsalni nem irtóznak, sőt inkább magok is, miután ennek a haszontalan munkának rabjává lettek, többnyire koldusbotra jutnak; némelyek meg, mivel az élelemből és ruházatból kifogynak, a végső dolgokra: lopásra és rablás elkövetésére vannak kényszeritve és ekképen gyakran akasztófán vagy más gonosztevőket érő halálos büntetéssel mulnak ki.

1. § Hogy tehát e bajt kellő szerrel orvosoljuk, megállapitottuk, hogy mostantól fogva jövőre az ország jobbágyai és parasztjai közül senki se merjen bármi módon vagy bármi mesterséggel szarvasokra, őzekre, nyulakra és vadkanokra vadászni, valamint fáczánokra és császárfajdokra, vagyis ugynevezett „császármadarára” madarászni:

2. § Hanem mindeniköknek föld-, rét és szőlőmivelést valamint egyéb kézműveket kell üznie és folytatnia, a melyekből mind magának, mind pedig földesurának jövedelmet és hasznot szerezhet, három forint büntetése alatt, melyet annak a jobbágynak a földesura, a ki vadászattal és madarászattal foglalkozik, vagy az, a kinek a területén az ilyen jobbágyot rajtakapják, elengedhetetlenül behajtson.

3. § Ha pedig ennek a büntetésnek a behajtásában mind a kettő hanyag volna, vagy ama jobbágy iránti kedvezésből nem akarná azt a büntetést behajtani, akkor annak a vármegyének az alispánja és a szolgabirái, a hol az meg találna történni, azt a pénzbüntetést a jelen törvény erejénél fogva attól a nemestől vagy földesurtól, a kik tudniillik a vadászó vagy madarászó jobbágynak kedvezett, elengedhetetlenül hajtsa be.


  Vissza az oldal tetejére