Ha az urak vagy az ország nemesei közül valakit ülnökül választanak, s az ezt a tisztséget elfogadni és magára vállalni vonakodnék: akkor, ha főpap, főpapi javadalmának, ha pedig báró vagy nemes, akkor fekvő jószágainak elvesztésében kell őt marasztalni.
1. § És hogy a törvényszékeket nagyobb kényelemmel és sikerrel lehessen tartani, meg a gonosztevők s törvény iránt engetlenek fegyverrel s karddal is büntethetők legyenek, határoztuk:
2. § Hogy a királyi felség birói pecsétje (a mely alatt az összes főbenjáró itéletek és egyéb, a gonosztevők és halálra itélendők megfenyitését és büntetését tárgyazó levelek kelni szoktak) ennek utána jól érdemesült és a törvényekben és jogtudományban jártas világi személy kezén legyen.
3. § És hogy a királyi felség azt az emlitett ülnök uraknak és tanácsosainak tanácsával bizza az illetőnek őrizetére.
