Mindenki előtt teljesen tudva van, hogy mekkora bajok és gyakori veszélyek származtak és háromlottak a királyi felség és az egész ország ügyeire abból, hogy a királyi szent korona valóságos és igaz jövedelmeit eddigelé különböző emberek részére lekötötték s időlegesen elidegenitették.
1. § Hogy tehát azokat eltávolitsuk és a királyi felség curiáját és ügyeit illő állapotukba hozzuk és állitsuk vissza, mindenek előtt határoztuk: hogy a királyi felség összes jövedelmeit, tudniillik a harminczadokat és huszadokat, valamint a bányákat és minden sókamarát, arany és ezüst bányákat meg a királyi városokat tényleg vissza kell adni; és számadástétel után, ha a királyi felség valakinek valamely összeggel még adósa volna, azt ezekből a jövedelmekből idővel fizesse meg.
2. § Akképen, hogy a jövedelmek egyik fele része a királyi felséget, a másik fele része pedig azt illesse, a ki azokat bérben vagy zálogul birta.
3. § A János vajda úr kezén levő harminczadokra és királyi városokra nézve azonban másképen intézkedtünk. Mivel ő a királyi felségnek és az országnak sok kitünő szolgálatot tett, és a többi között a temesi várat, melyet Székely György erősen megszállva tartott, kiszabaditotta, Lőrincz papot legyőzte és a parasztsöpredékkel röviden végzett:
4. § Ennélfogva, hogy mind a királyi felség az ő jövedelmeit és városait, mind pedig a vajda úr is pénzét megkapja, a hadi pénzekből, vagyis a csapatok fentartása czéljából egy évben egymásután következő két izben beszedendő adóból mindenkor tiz dénárt (a mi összesen húsz dénárt tesz) a vajda úr kezéhez kell szolgáltatni.
5. § És ezt a húsz dénárt minden főurnak és nemesnek, még a király és királyné ő felségeiknek, valamint magának a vajda úrnak a fekvő jószágai után is kell szedni,
6. § És mihelyt a vajda úr az ő pénztőkéjét visszakapta, mind a harminczadot, mind a királyi városokat tartozzék visszabocsátani.
