1514. évi IX. törvénycikk

a nemesek dijainak megfizetésében és a károk megtéritésében a tettesek és a tetthez hozzájárulók marasztalandók el

Minthogy pedig némelyek, a kik az ilyen károk helyrehozását követelik, az ártatlanokat és bünteleneket is iparkodtak a károk megfizetésére szoritani, állitván és vitatván, hogy egy faluból vagy mezővárosból két vagy három, öt vagy hat személy nem követhet el büntetteket, ha a többi sokaság vagy a község nem járul hozzájuk; azért a tetteseket és hozzájárulókat egyenlő büntetéssel kellene sujtani.

1. § Ámbár ez az eltökélt és gonosz szándéku hozzájárulásra nézve igaz; mindamellett, mivel az egyik paraszt nincs a másik hatalmának alávetve, hogy egyik a másikat a bünös cselekvésre rákényszerithetné vagy a gonosz tettekből visszatarthatná és különben is az igazság tekintete is azt parancsolja, hogy a vétkesek és bűnösök lakoljanak, az ártatlanok pedig büntetlenül maradjanak:

2. § Ennélfogva határoztuk és megállapitottuk, hogy csakis a vétkeseket és büntetésre méltókat, nem pedig az ártatlanokat kell elitélni, ugy tudniillik, hogy ha kiderül, hogy egy faluból vagy mezővárosból négyen, vagy öten avagy többen a vétkesek és a gonosztettek elkövetői, egyedül ezek bünhődjenek főbenjáró itélettel vagy a károk megtéritésével, a többiek pedig büntetlenek és sértetlenek maradjanak.