1514. évi XIV. törvénycikk

a keresztesek kapitányainak, századosainak s a többieknek büntetése és a reájok rótt teher

Ámbár mindazokat a parasztokat, a kik természetes uraik ellen fölkeltek, mint árulókat, főbenjáró büntetéssel kellene sujtani, nehogy azonban annyi vér folyjon és a parasztság (a mely nélkül a nemesség nem sokat ér) egészen kipusztuljon:

1. § Határoztuk, hogy az összes kapitányokat, századosokat meg tizedeseket és a többi parasztok felbujtatóit valamint a nemesek nyilvánvaló gyilkosait, ezenkivül a szüzeken és az asszonyokon erőszakot tevőket, minden kegyelem mellőzésével meg kell ölni és mindenütt ki kell irtani.

2. § A többi parasztok azonban, miután a föntebb emlitett károkat és dijakat megtéritették és megfizették, személyükben sértetlenek maradjanak.

3. § Mindazonáltal, hogy ennek az ő árulásuknak az emléke és időleges büntetése maradékaikra is átszálljon és átmenjen, és hogy minden emberkor megtudja, hogy mekkora büntény az urak ellen föltámadni: ennekutána az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok (kivéve a királyi felséghez hiven maradt szabad és fallal keritett városokat, és kivéve azokat is, kik uraik és az ország szent koronája mellett hüségükben kitartottak és más bünös parasztokkal ebben a lázadásban részt nem vettek), elveszitvén e hütlenségi vétkük miatt szabadságukat, a mely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.

4. § És jövőre ne legyen szabadságuk arra, hogy uraik akaratának és beleegyezésének ellenére egyik helyről a másikra menjenek és állandóan letelepedjenek.


  Vissza az oldal tetejére