1514. évi XXVI. törvénycikk

a jobbágyok erőszakos elviteléről, és azok büntetéséről, a kik azokat nem akarják visszaadni

Továbbá rendeltük: hogy ha a hatalmasok vagy más bármely rendü és rangu emberek közül valaki mások jobbágyait erőszakos kézzel vagy másképen uraiknak akarata ellenére elvinné:

1. § Akkor az, a kinek a jobbágyát elvitték vegye maga mellé annak a vármegyének egy szolgabiráját és más négy nemesét, a hol az elvezetett jobbágy található (a kik megkerestetvén, hacsak sulyos betegség őket vissza nem tartaná, vagy kikerülhetetlen szükség nem gátolná, az ispánok és alispánok meg a többi szolgabirák utján behajtandó s részben ezek, részben a felperes javára fizetendő száz-száz forint büntetés alatt mindannyian megjelenni kötelesek és a mennyiben ezt és azt is, hogy tudniillik jobbágyát erőszakosan és az ő akarata ellenére vitték el, elégségesen bebizonyithatja s a nemeseknek az emlitett s ott jelenlevő szolgabiró előtt megmutathatja, hogy az a jobbágy abban a mezővárosban vagy abban a faluban tartózkodik: azt az illető urat vagy nemest meg kell inteni, hogy a jobbágyot javaival együtt adja vissza.

2. § Ki, ha őt vissza is adja, mindamellett a hatalmaskodás miatt (mindazonáltal ha ezt előbb elégségesen bebizonyitották) részben az ispánoknak vagy alispánoknak és szolgabiráknak, részben pedig magának a fölperesnek száz forintot fizessen.

3. § Ha ezeknek a lefizetése után azt a jobbágyot vakmerően magánál visszatartja, azt a helyet, a melybe a jobbágyot vezették, legyen az város, vagy mezőváros, vagy falu avagy birtokrész, veszitse el.

4. § A melynek harmadrésze azé legyen, a kinek ellenében a hatalmaskodás történt, a többi két rész pedig maradjon a királyi felségnek.