1514. évi XXVII. törvénycikk

a tisztről, a ki a jobbágy elvezetésében erőszakot követ el

Ha pedig a tiszt, urának hire és tudta nélkül követett el ilyen erőszakot és ez bebizonyitható, s az ur e dologban tisztjének pártját nem fogta; akkor köteles a tiszt az erőszak diját megfizetni és az ez iránt meg keresett ur, az előbb mondott büntetés alatt, az elvesztett jobbágyot és ennek javait visszaszolgáltatni.

1. § Ha azonban maga az ur távol lenne és tisztje az ő tudta nélkül követne el erőszakot és a jobbágyot a megintés ellenére, állhatatosan visszatartaná, az ur pedig, távolléte miatt megkereshető nem volna, akkor az a tiszt fizessen az erőszakért száz forintot és a vakmerő visszatartásért essék el nemesi fekvő jószágaitól, ha vannak neki ilyenek.

2. § Ha pedig az a tiszt paraszt, adja őt ura annak a kezéhez, a kinek a jobbágyát elvitte; s ha nem adná át, akkor az a hely, a melyre a jobbágyot vitték, veszszen el.

3. § Ha pedig annak a tisztnek az ura azt állitaná, hogy a jobbágyot nem adhatta kézhez, mert elszökött: az illető vármegye ispánjai, alispánjai és szolgabirái előtt tisztázza magát esküvel az iránt, hogy miután az erőszak az ő tudomására jutott, azt már le nem tartóztathatta és ha nem esküszik, fizesse meg annak a diját.

4. § Ha pedig a főpap urak követnének vagy követtetnének el ilyen erőszakot, az erőszakért szintén száz forintot fizessenek és ha az elvitt jobbágyot állhatatosan visszatartanák (minthogy az egyház javai el nem veszhetnek) annak a helynek a becsüjében kell őket marasztalni, a hová ezt elvezették.

5. § Mindazáltal hozzáadva ezt: hogy a királyi felség annak, a ki más jobbágyát erőszakosan elhurczoltatta, vagy az ő testvéreinek, a fekvő jószágoknak ama két részét ne adományozhassa, nehogy ezáltal az emlitett elhurczolás boszulatlanul mellőztessék és büntetlen maradjon.


  Vissza az oldal tetejére