1514. évi XXIX. törvénycikk

a mások jobbágyait elvezető szabad városokról, kunokról vagy jászokról és azok büntetéséről

Ha pedig valakinek a jobbágyait a szabad vagy megerősitett városok vagy a kunok avagy a jászok, vagy más királyi jobbágyok vinnék erőszakosan maguk közé vagy a jobbágyok lopva szöknének oda és miután őket a szolgabirák a föntebb emlitett négy nemessel együtt az előadott módon megkeresték, ezeket az elvitt vagy megszökött jobbágyokat visszaadni vonakodnának:

1. § Akkor (minthogy a királyi javak e miatt el nem idegenithetők) az olyan városnak és falunak a biráját és esküdteit a nemes vagy más felperes ellenében mindenik jobbágyért kétszáz forintban és ezenfelül annak a vármegyének az ispánjai vagy alispánjai és szolgabirái ellenében, a hol ez esetleg megtörtént, az illető jobbágyok dijaiban kell elmarasztalni és azok az ispánok valamint alispánok a szolgabirákkal tartozzanak azok részéről elégtételt szolgáltatni és a jobbágyot visszavezetni.

3. § Ha pedig a jobbágy megszöknék, a biró és az esküdt polgárok tegyenek az ispánok, alispánok és szolgabirák előtt esküt, hogy a megintés után azt le nem tartóztathatták; és ha nem esküsznek meg; a dijt az emlitett módon meg kell fizetniök.

4. § A mezővárosokra meg az egyházak javaira nézve is ugyan azt kell a szökevény jobbágyokat illetőleg érteni és cselekedni; és ha azokat vakmerően visszatartanák, az illető helynek a becsüjében kell őket elmarasztalni.