1514. évi XXXIII. törvénycikk

a gonosztevőknek megyénkint való összeirásáról és azok büntetéséről

Továbbá, mivel senki előtt sem kétséges az, hogy az elmult paraszt veszedelem Isten engedelméből, büneink következtében, ért bennünket.

1. § A bünök pedig azért szaporodtak, mert mindenkor büntetlenül maradtak és ez okból a rablások, lopások, gyilkosságok, paráznaságok, hamis pénzverések, gyujtogatások és másfajta gonoszságok megsokasodtak;

2. § Ennélfogva megállapitottuk, hogy ennek az országnak összes és minden egyes vármegyéiben a fentebb emlitett alispánok, szolgabirák és a károk megvizsgálására és helyreállitására kirendelt tizenkét választott esküdt a legszilárdabb eskü alatt tartozzanak az összes gonosztevőket, tudniillik ugy a nemeseket, mint a nem nemeseket is, kifürkészni, neveiket megtudni és a lajstromba beirni s őket aztán érdemük szerint megbüntetni.

3. § Ezenkivül azokra a nemesekre nézve is nyomozzák ki a valót, a kik az előbb emlitett váratlan fölkelésben a parasztokhoz csatlakoztak, pártjukat fogták és velük részesek voltak és mindazokat, kiket vétkeseknek fognak találni, hasonlóképen a lajstromba irják és pecsétjeik alatt terjeszszék fel a királyi felséghez.

4. § Hogy aztán őket, mint levelesitett embereket, e lajstrom rendéhez képest, minden fekvőjószáguktól és birtokjoguktól megfoszszák. És az e részben történt vagy történendő királyi adomány erejénél fogva, eme jószágoknak az elfoglalására további eljárás nem szükséges s azt kérni sem kell, hanem mindenki, a ki ezeket a jószágokat igazságosan felkérte, azokat legott hatalmába keritheti, hogy a gonosztevők büntetlenül ne maradjanak és hogy az ártatlanokat el itéljék.

5. § Mert a nemesek közül sokan, a kik a parasztok kezébe estek, azért csatlakoztak hozzájuk s vetették magukat nekik alá, hogy őket meg ne öljék; azonban, mihelyt tehették, elhagyták őket és megszöktek tőlük: és az ilyeneket nem kell elitélni.


  Vissza az oldal tetejére