1514. évi XLVII. törvénycikk

azoknak a parasztoknak a büntetése, a kik a leányokon vagy asszonyokon erőszakot követtek el

És hogy jövőre a parasztok közül senki se merészeljen a nép között lázadást szitani és különösen a nemes leányokon és asszonyokon erőszakot elkövetni, hanem az e miatt kiszabott büntetés azok minden maradékát elrettentse és minden idő egyaránt tudja és emlékében tartsa, hogy milyen kárhozatos, milyen iszonyu és milyen gyalázatos egy vétek, Isten után a magyaroknál, a szüzeknek megszeplősitése és az asszonyokon való erőszaktétel:

1. § Azok a vakmerő és Isten meg emberek előtt utálatos rablók, valamennyien borzasztó halállal muljanak ki; és maradékaik, fiaik tudniillik és leányaik, meg apáról való atyafiaik is akképpen bünhődjenek, hogy az ő nemzetségökből senkit sem szabad más parasztok közé biróvá, esküdt polgárrá vagy elüljáróvá választani és hogy soha senki se szolgálhasson közülök a fejedelem vagy a főurak és nemesek udvarán és senki se jusson közülök valamely tisztségre, hanem mint átkozott nemzetségből valók, örökös szolgaság és parasztság járma alá vetve viseljék bünök gyászos büntetését.

2. § Ha pedig nőtlenek követtek volna el ilyeneket, azoknak atyját nem kevésbé kell a mondott becstelenségre itélni.