A nemeseknek összes dolgait is (kivéve a melyeket valaki háboruban szerzett vagy kapott) kisebb hatalmaskodás s ama dolgok értékének s becsüjének büntetése alatt vissza kell adni.
1. § És ha nem adnák vissza, akkor azoknak letartóztatóit a szolgabirák részéről történt megintés után kisebb hatalmaskodás tényében és ezenkivül, mint emlitve volt, ama dolgok becsüjében kell elmarasztalni és az ispánok, alispánok meg szolgabirák szolgáltassanak a sértettnek ez iránt elégtételt.
2. § Ha pedig másodszor történt megkeresésre sem akarnák visszaadni, a kétszeresben kell őket elitélni és ekképen következetesen elmarasztalandók.
3. § Hogyha pedig az ispánoknak, alispánoknak és szolgabiráknak a végrehajtásra nincs elegendő tehetségük, akkor a végrehajtásba az ispánok megkeresésére és kérelmére foganatositsa a királyi felség.
4. § És ha a nemesek a parasztok ellen folytatott háboruban, lovaikat, fegyvereiket vagy egyéb dolgaikat elvesztették, azokat is, ha megkerülnek, az előbb emlitett módon és büntetés alatt kötelesek visszaadni.
5. § És ezenfelül az összes főpap urak és egyházkormányzók hagyják meg minden, az ő megyéjük alá vetett papnak és bármely rend szerzeteseinek is, egyházi átok büntetése alatt, hogy addig senkit se oldozzanak föl, mig a nemesek javait (azok kivételével, a melyeket valaki háboruban szerzett és kapott) vissza nem adják, sőt azokat, a kiknél azok vannak, mindenütt nyilvánosan egyházi átok alatt állóknak nyilvánitsák.
