1514. évi LII. törvénycikk

a ki a parasztoktól kicsikart dolgot annak, a kit attól megfosztottak, visszaadni nem akarja, ezt nagyobb hatalmaskodás büntetésével kell sujtani

Ezenkivül vannak állitólag sokan az országban, a kik másoknak a javait a netán nekik okozott károk miatt vagy kárhozatos nyereségvágyból is jelentékenyebb pénzösszeggel megsarczolták és másoknak sok jobbágyát, házaikból kivonszolván vagy egyébként háborun kivül elfogván, lekötelezték.

1. § Azért, nehogy azok a jobbágyok és parasztok kétszeres fizetéssel legyenek terhelve, az emlitett alispánok és a négy szolgabiró meg a tizenkét választott esküdt ugyanakkor, a mikor minden főur és nemes fentebb érintett kárait megvizsgálják és megállapitják, egyuttal az ilyen sarczolás és lekötelezés tárgyában is nyomozzák ki a valót és a kikre nézve kiderül, hogy valamit kicsikartak, azok tartozzanak azt a szerint, a mint akkor megfogják határozni, minden főur és nemes kárainak módjára visszatériteni és megfizetni.

2. § Kik, ha ellenszegülnének vagy azt egyébként talán biróilag megintve, visszatériteni vonakodnának, ellenők mint hatalmaskodók ellen, a nagyobb hatalmaskodási itéletet kell kimondani.

3. § És a rendes birák vagy ispánok és alispánok a szolgabirákkal foganatositsák ellenök a végrehajtást és ha azok magukra netalán vonakodnának ezt megtenni, akkor a nemesek közönsége járjon el a végrehajtásban.

4. § Hogyha pedig az ispánok vagy alispánok a szolgabirákkal, avagy a nemesek közönsége elégtelenek volnának a végrehajtásra, méltóztassék a királyi felség arról gondoskodni, hogy az előrebocsátottakban a végrehajtás minden esetre megtörténjék.


  Vissza az oldal tetejére