1514. évi LXII. törvénycikk

a meggyilkolt nemesek birtokai azok leányainak és feleségeinek adományozandók

A királyi felség azokat a fekvőjószágokat, melyek a paraszt-kézzel meggyilkolt nemesek magvaszakadása következtében törvényesen a királyi felség adományozása alá kerültek: egyenesen senkinek se adományozza, és ha adományozta volna, annak az adománynak semmi ereje se legyen.

1. § Hanem, ha a meggyilkolt nemesnek leányai vannak, adományozza a királyi felség, örökösen ezeknek a leányoknak.

2. § Ha pedig leányai sincsenek, akkor adományozza ő felsége örökösen az özvegyének.

3. § Úgy mindazonáltal, hogy az özvegy vagy leány paraszthoz férjhez ne menjen, mert ebben az esetben a királyi felség akárkinek akarja, szabadon adományozza.

4. § A nemesnek a leányát is, (ha ezután akár atyjának vagy fivéreinek a beleegyezésével) paraszthoz megy férjhez, egyedül leánynegyeddel kell kielégiteni.

5. § És a meggyilkolt nemesek leányainak vagy feleségeinek az előbbi módon teendő királyi adományok úgy értendők, hogy azok a meggyilkoltak osztályos atyafiainak vagy azoknak, a kikre jog szerint e fekvő jószágok szállottak, sérelmükre ne szolgáljanak, hanem a melyekre nézve bizonyos, hogy helyesen és törvényesen a királyi felség adományozása alá jutottak, csak azokat kell majdan az illető leányoknak és feleségeknek adományozni.