Ámbár eddig is sokszor és sok olyan jó és hasznos szabályt alkottak és állapitottak meg, a melyek az egész ország jólétét és békés állapotát, mindenekelőtt pedig a királyi felség uralkodásának gyarapodását tartják szemmel; minthogy azonban ezeket a rendelkezéseket sehol sem tartották meg s nem hajtották végre, azért minden dugában dőlt; a legtöbb végvár elveszett, a többinek falai összeomlottak; ez idők alatt számtalan ember, részint mert egymást gyilkolták, részint mert az ellenség hurczolta el őket, elpusztult; a királyi felségnek gyakran nyujtott pénzsegély keveset használt és röviden szólva, az ország és a haza összes dolgai mind védelmének eszközlésében, mind a törvényszékek tartásában megzavart és visszás rendben folytak.
1. § Ennélfogva, hogy minden, ugy korábban, mint ezentul hozott határozat is szilárdul és állandóan fönmaradjon és czélját kellően s teljesen elérje s megvalósitsa, mindeneknek közös megegyezésével megállapitottuk és elhatároztuk;
2. § Hogy a királyi felség és az ő országa minden ügyének keresztülvitelére és végleges elintézésére a nemesek kebléből két becsületes és hüséges kincstárnokot (az egyiket a dunáninneni, a másikat a dunántuli részből) kell választani; és ezen kivül mindenik vármegyében egy esküdt nemes is választandó, a ki mind a főuraknak, mind a nemeseknek az illető megyében fekvő összes javait és bármely birtokjogait a legszigorubb eskü alatt vegye számba, még pedig a főurakéit azért, hogy a jobbágyoknak az a száma, a mely után csapatokat tartani kötelesek, tudva legyen és ezeknek a csapatoknak a tartásában csalás és hiba ne történjék.
3. § A nemesekéit meg azért, hogy a pénzeket, melyeket különben a zsoldosok vagy csapatok fentartására szoktak szedni, helyes és igazságos felszámitás és arány szerint előbb annak az esküdt nemesnek és azután ő általa az országlakosok emlitett kincstárnok urainak a kezéhez adják és szolgáltassák.
4. § A kik kötelesek legyenek, a közönséges decretum értelmében, az ország védelmére, igazságos felszámitás szerint, a hadi dolgokban járatos csapatokat fogadni. A banderiumos bárók és az ország határaira ügyelő tisztek is tartozzanak jobbágyaik számához képest csapataikat készen tartani és azokat az ország végvidékein mindenkor teljes számban kiállitani.
5. § Ezenfelül a főpap urak ugy dézsmáiknál, mint jobbágyaiknál fogva is tartozzanak mindig csapataik fele részét hasonlóképen a végvidékeken tartani és nyilvánvaló szükség idején a királyi felség kapitány urainak parancsára, a kiknek alája vannak rendelve, másik fele részét is oda küldeni; és a végeken alkalmazott tisztviselők is mindenkor kötelesek legyenek csapataikat, a melyeket tisztségüknél fogva kell kiállitaniok, magukkal ugyanott hasonló módon készen tartani.
6. § Nehogy különben csapataikat, a melyeknek eddigelé tudvalevőleg kevés hasznuk volt, hiában és hasztalan látszassanak tartani és ellátni.
7. § A többi nem banderiumos főurak pedig, a közönséges decretum értelmében, kivételével annak a tiz személynek, a kiket ugyanazon decretum erejénél fogva ki lehet venni és a kiket a királyi felség azonnal nevezzen meg, a nemesek közé számitandók.
