1518. évi (bácsi) II. törvénycikk

az egyházi személyeknek a panasza a katonatartás miatt

Minthogy pedig a főpap urak és a dézsmás egyházi férfiak a katonatartás nagy és fölösleges terhe miatt gyakran panaszkodnak, hogy tudniillik az ország védelme czéljából több katona tartására kényszeritik öket, minta mennyit jövedelmük állapotához és mennyiségéhez képest tartaniok kellene.

1. § Mely panasznak a megszüntetése végett, az emlitett közönséges decretum rendelkezéséhez és tartalmához képest válaszszon az ország egyes vármegyéiben, az illető vármegyék nemeseinek a közönsége annyi becsületes és hiteltérdemlő nemes embert, a mennyi azokban a vármegyékben a szolgabirók száma.

2. § Kik, (miután esküt tettek) kötelesek legyenek azokkal a szolgabirákkal együttesen ugy a dézsmás főpap urak és egyházi férfiak jövedelmét, mint a jobbágyok számát is, azoktól, a kiktől illő és alkalmas, pontosan megtudni és azok számbavételét és mennyiségét a legközelebbi szent Jakab apostol napjáig pecsétjük alatt az ülnök és tanácsos uraknak beküldeni.

3. § Hogy az ezután legelőször tartandó országgyülésen és közönséges gyülekezetben igazságosan és tisztességesen megállapitsák, hogy vagyonuk és jövedelmük állásához meg jobbágyaik számához képest, mennyi katonát kelljen azoknak tartani.

4. § Időközben pedig csapataikat az eddig szokott módon, a közönséges végzeménynek és a fenséges fejedelem, néhai Zsigmond császár és király ur lajstromának rendelkezéséhez képest tartoznak az ország védelmére föntartani.