Ennélfogva, ha valaki a királyi felség javainak és jövedelmeinek visszabocsátása és immár kötelességszerü beszolgáltatása ellen támadna és szegülne: akkor a föntemlitett két kincstárnok, - amennyiben magukra az országlakos uraknak az érintett módon felfogadandó és eltartandó csapatjaival nem elégségesek - a körülfekvő vármegyék segitségével és ha szükséges lenne, az egész ország segitségével tartozzék mindenkor a visszabocsátás és beszolgáltatás végrehajtását foganatositani; és erre a végrehajtásra a kincstárnokok megkeresése és levele alapján a csapatok és a nemesek is (ha ugyan a végső szükség kivánja), minden fekvőjószáguk és fejük vesztésének terhe alatt, kötelesek eljönni.
1. § Azok pedig, a kik hanyagságból és makacsságból eljönni vonakodnának, akképen büntetendők, hogy a kincstárnok azoknak összes ingóságait zsákmánynyá tegye; az ő részükbe eső örökségeket pedig a királyi felség vagy a maga számára tartsa meg, vagy adományozza örök időkre annak, a kinek inkább akarja.
2. § A kincstárnokok azonban kötelesek ezekből a birtokjogokból előbb azokat a költségeket behajtani, a melyeket az ilyen végrehajtásra tenni kénytelenek lesznek.