Az arany- és ezüsttermő helyekre és bányákra nézve határoztuk:
1. § Hogy a bányamüvelők és a bányavárosok régi szabadságaikban megtartandók, ugy tudniillik, hogy a bányászok és a bányavárosok lakói a bányákba saját szükségükre szállitandó bármely tárgyak után semmi vámot se tartozzanak fizetni.
2. § Más külsőktől pedig, a kik nem laknak a bányavárosokban, hanem mindenünnen élelmi szereket és egyéb a bányamüvelésre szükséges dolgokat szállitanak, szabad ugyan vámot szedni, de az ugy mérséklendő, hogy a tőlük szedett vám is csak igazságosnak és tisztességesnek s ne fölöslegesnek látszassék.
3. § Hogy azonban a vámmentesek és a vámbirtokosok egymás közt ne czivódjanak, tartozzanak a mentességről és a vámról szóló leveleiket az ülnök és tanácsos urak részéről kitüzendő rövid határidőben a királyi felség előtt felmutatni és a melyeket ezek közül régiebbeknek és inkább arra valóknak fognak találni, azokat meg kell tartani.
4. § És ha azokat elő nem mutatnák, erejöktől örök időkre megfosztottaknak tekintendők és jövőre azok erejével senki se éljen.
5. § A kijelölt határidőben a tanácsos és ülnök urak ama vámok igazságos és tisztességes szedését is határozzák és szabják meg.
