1518. évi (bácsi) XII. törvénycikk

annak tisztába hozása, hogy mely vámokat vagy réveket kell szárazoknak vagy felhagyottaknak tekinteni

Ámbár a száraz vagy felhagyott vámok és az olyanoknak a szedése, a melyeket a vizeken vagy folyókon lefelé menöktől és fölfelé jövöktől szoktak venni, Istennel és az a igazságával ellenkezni látszik és a néhai fenséges fejedelemnek, Lajos királynak a decretumában, melyet a néhai legyőzhetetlen fejedelem, Mátyás király ur szerencsés megkoronáztatása idején megerősitett, e részben azok eltörlésére nézve bizonyos rendelkezés történt: mégis annak kellő megvizsgálása nélkül, hogy t. i. azok közül melyik száraz vagy felhagyott és melyiknek van hidja vagy töltése és vajjon igazságosan s helyesen szedik-e, a rendelkezés nem tökéletes:

1. § Ennélfogva határoztuk, hogy ennek a Magyarországnak és az alája vetett részeknek minden egyes vármegyéjében nyolcz becsületes nemes férfiut kell választani, a kiknek a legszigorubb eskü alatt tartozó kötelességük legyen, a száraz vámoknak valamint azoknak az összes helyeit is, melyeket a vizeken szoktak szedni és a melyeknek hidjaik és töltéseik vannak, bejárni és inségesen megszemlélni; aztán maguknak e vámhelyek szomszédjaitól és határosaitól, nemesektől és nem nemesektől egyaránt, a szedett vámmennyisége iránt, tudniillik, hogy mennyit szoktak egy szekér és ló után szedni és elvenni? és közülök melyeknek vannak hidjaik vagy töltéseik? vagy melyek egyszerüen szárazok és felhagyottak? mentül biztosabb tudomást és értesülést szerezni és ezt saját magok és az alispánok meg szolgabirák pecsétei alatt a legközelebbi szent György vértanu napjáig a tanácsos és ülnök uraknak hiven megirni; és a tanácsos meg ülnök urak tartozzanak mindenik vámnak egy eltörlésére és megszüntetésére mint szedésére nézve is helyes, igazságos és tisztességos becslést tenni és dijszabást késziteni és aztán minden vámszedőnek eme becslés s dijszabás szerint kell eljárnia, a vámot abba hagyni vagy azt beszedni.

2. § Az illető vámok elvesztésének a büntetése alatt.