1518. évi (bácsi) XXIX. törvénycikk

a perujitásról, a melylyel valaki magát az eskütételtől visszatartóztatja

Sok ur és nemes, a kinek eskütételt itélnek meg, a királyi felségtől különbözö szinek alatt perujitást szokott kérni és a másik felet csak költségekkel terhelni és azután a biróság előtt nem mentheti magát az eskü tétele alól.

1. § Nehogy tehát a csalfaság és álnokság valakinek javára lenni látszassék, határoztuk (a miként ezt tudvalevőleg az ország rendes birái az ország régi szokásánál fogva is szemmel tartották) hogyha az, a ki perujitást kér, az ő kéresének igaz és helyes okát nem adhatja és az eskütétel alól, a melyre kötelezve van, magát a biróság előtt nem mentheti: akkor azt tényleg esküjének elvesztésében és következésképen az ebből folyó büntetésben kell elmarasztalni.