Továbbá, hogy a királyi kincstárnok mellé az országlakók ülnökei közül egyet ki kell választani, a kinek tudta nélkül a kincstárnok a királyi jövedelmeknek se bevételeit, se kiadásait ne kezelje és ne intézze, maga pedig a választott ülnök mindeneket számba vegyen, nehogy a királyi jövedelmekben csalás és pazarlás történjék, a kincstárnok pedig arra nézve, hogy másképpen nem fog eljárni, a királyi felség meg a tanácsos és ülnök urak előtt esküt tegyen, a kit ha azután rajtakapnak, hogy másképen cselekszik, akkor - ha egyházi személy lenne, a javadalmainak és magánvagyonának, ha pedig világi személy lenne, hasonlóképpen minden javainak az elvesztésében kell elmarasztalni és elmarasztaltnak tekinteni, a melyeket a királyi felség bárkinek szabadon eladományozhat.
