Mivel az urak és nemesek közül többen, fitymálván és megvetvén a királyi parancsot, erre az országgyülésre eljőni átalották, a kiknek fekvő jószágainak és örökségi jogainak kellene ugyan a királyi kincstárra háromlaniok; mégis, mivel azt mondják róluk, hogy a decretumban kitett büntetés alatt hivták meg, azért az ott kijelentett büntetésbe esettek számába jőnek; és nehogy azzal kérkedjenek, hogy ezt elkerülték, méltóztassék a királyi felség az urak büntetését, vagyis egyenkint 800 forintot a maga számára elvenni, a nemesekét pedig, tudniillik egyenkint 400 forintot kegyesen azoknak a szükölködő és nyomorult nemeseknek ajándékozni és adományozni, a kik ő felsége parancsának engedelmeskedvén eljöttek, a melyet is az alispánok és szolgabirák a nemesek közönségének tanácsával és meghatározása szerént oszszanak ki. Ha pedig egyik-másik ispán vagy alispán valakit pénzért otthon hagyna, azt tisztségének elvesztésében és azon felül minden egyes nemesért ő felsége részére fizetendő négy-négyszáz forintban kell elmarasztalni.
