Hogy a felséges fejedelemnek néhai Ulászló király úrnak a halála óta elfoglalt fekvő jószágokat és birtokjogokat vagy földeket vizeket, avagy erdőket vagy területeket, melyek per vagy valamely perbehivás alatt nincsenek (miután az ispánok, alispánok és szolgabirák a nemesi közönség kebelében eziránt előbb a dolog tiszta valóságát kifürkészték és megtudták) ama vármegyék ispánjainak vagy alispánjainak és szolgabiráinak egyike vagy ketteje részéről történt megintés után, a hol a foglalások történtek, kisebb hatalmaskodás tényének a büntetése alatt minden úr és nemes azonnal adja vissza.
1. § Különben, ha valaki, a kit az ispánok vagy alispánok és szolgabirák a visszaadásra megintett, azokat visszaadni vakmerően vonakodnék: az olyan ellen, mint főbenjáró itéletben és nem kisebb hatalmaskodás tényében elmarasztalt ellen, ellenszegülése miatt, az ispánok vagy alispánok és szolgabirák levele alapján a végrehajtás foganatositását rendelje el, ellent nem állván annak ellentmondása és tiltakozása.
2. § Az e részben netalán már megtörtént perbehivásokat pedig (ha valakinek tetszik) teherrel leteheti, vagy pedig, az előbb érintett módon az illető foglalás tényében járhat el.
