1528. évi VI. törvénycikk

az ispánok és alispánok hatalmat nyernek, hogy károk és fosztogatások esetében száz forinton felül biráskodhassanak

Ámbár azokra a kártételekre, fosztogatásokra és rablásokra nézve, melyeket az országlakosok attól az időtől fogva szenvedtek, a mikor a török császár az ő hadseregét a mohácsi ütközetbe vitte, bizonyos megállapodások és czikkelyek jöttek létre, a melyek rendelkezéséhez képest a sérelmesek és kárvallottak maguknak a szenvedett károkért és fosztogatásokért elégtételt szerezhettek volna:

1. § Mégis, hogy e részben a hosszas perlekedésre való alkalom el legyen zárva, határoztuk, hogy a kiket valaki az emlitett idő óta megkárositott, kirabolt és javaitól megfosztott, mindazok együtt és egyenkint az ő káraikat azoknak a vármegyéknek az ispánjai és alispánjai, meg szolgabirái és esküdt nemesei előtt tartozzanak keresni, a hol az előrebocsátott cselekvények végbementek: az illető ispán és alispán, meg a szolgabirák és esküdt nemesek pedig tartozzanak és kötelesek legyenek, de meg szabadságukban és hatalmukban is álljon a károsultaknak, bármely állásuak legyenek, törvény utján, minden följebbezés kizártával, tiszta igazságot és kellő elégtételt szolgáltatni: az sem állván ellent, ha a károk száz forinton túl bármely összegre rugnának.

2. § Hogyha pedig a kártevőknek és az ilyen fosztogatóknak az elégtételadásra szükséges vagyonuk nem volna, akkor, nehogy ugy látszassék, mintha gonoszságukból hasznot huznának, illő és alkalmas büntetéssel kell őket sujtani.


  Vissza az oldal tetejére