A bán urak a királyi felség kegyes meghagyása és engedélye értelmében, elsőbben és mindenek fölött, mindazokat az összes örökségi javakat vagy birtokokat és várakat is, a melyeket e zavaros időkben bárki is erőszakosan elfoglalt, adják vissza minden perinditás nélkül azoknak, a kiket azoktól megfosztottak.
1. § De az okozott károkat mindenkor törvény utján kell keresni.
2. § Nehogy azonban ez valakit arra ösztönözzön, hogy a maga ügyét fonákul magyarázván a fekvő jószágok igaz megtartói és birtokosai ellenében jogtalanságot kövessen el, a bán urak kötelesek minden kifosztott ember mellé, annak megkeresésére az alispánt és egy szolgabirót adni, a kik a kifosztott embert a tőle erőszakosan elvett jószágokba vezessék be és ezeket a várakkal és erősségekkel vagy nemesi udvarhelyekkel együtt azok eltartóztatóitól a kifosztott részére követeljék vissza.
3. § Hogyha pedig a fekvő jószágok eltartóztatói még ekkor is vonakodnának ezeket a fekvő jószágokat visszaadni, az a szolgabiró hivja őket a bán urak elébe perbe.
4. § A kik abban az esetben, ha az eltartóztatók a fekvő jószágok erőszakos és további eltartóztatása iránt magokat törvényesen nem tisztázhatják, a fekvő jószágokat és várakat, a szolgabiró irásban tett jelentésére minden további halasztás nélkül, a főbenjáró itéletnek a decretumban kimondott terhével együtt, adják vissza minden eszköz felhasználása mellett a kifosztott embernek.
5. § Az sem állván ellent, ha azok az eltartóztatók azt állitanák, hogy azokhoz a fekvő jószágokhoz valami joguk van.
