Ha valaki másnak a jobbágyát a maga fekvő jószágaira akarja átköltöztetni, vegye maga mellé az illető vármegyének az egyik szolgabiráját s menjen annak a jobbágynak az urához vagy tisztéhez avagy a majorosához, és a szolgabiró, lefizetvén előbb földbér fejében négy dénárt, kérje ki a jobbágyot és eszközölje ki részére az eltávozásra való szabadságot.
1. § A szabadság kieszközlése után aztán hagyja a jobbágyot tizenöt napon át tartózkodási helyén, hogy ez alatt minden adósságát, a melylyel földes urának, vagy más valakinek, a ki ellenében ottan keresettel föllépett, kifizesse.
2. § Vagy ha földes ura őt az ő jóindulatából a maga jószágaiban visszatarthatja, álljon jogában és szabadságában ezt megtenni.
3. § Ha azonban a földesur az ilyen jobbágyot annak jóindulatából magánál és a maga fekvő jószágaiban vissza nem tartóztathatja, akkor menjen a szolgabiró azon a tizenötödik napon ujból oda, és ama jobbágyot adja át világos nappal minden ingóságával együtt annak az urnak vagy nemesnek, a ki őt magához akarja vinni és az átadott jobbágynak álljon szabadságában ismét a közvetlenül következő még tizenöt napi határidőn belül összes javaival eltávozni és átköltözni.
