Mi Magyarország főpapjai, bárói, előkelői és többi karai és rendei, a kik a római birodalom, Magyarország, Csehország stb. királyi szent felségének, a mi legkegyelmesebb urunknak rendeletére, az Urnak ezerötszáznegyvenkettedik évében, a szent Bálint ünnepét közvetlenül követő vasárnapon Beszterczebányán tartott jelen gyülésünkben együtt voltunk,
1. § Minthogy mi ugyancsak a királyi felség kegyes figyelmeztetésére, félretéve minden gyülölséget, ellenségeskedést és belső egyenetlenséget, a melyek miatt ez az ország a mi legkegyelmesebb urunknak, a néhai boldog emlékü felséges fejedelemnek, Lajos királynak halála óta, mind mostanáig, a legkárhozatosabb felosztás következtében széjjelszakadt és egészen pusztává lett és nagy részében a királyi várral és Buda városával együtt az egész keresztényvilág leghatalmasabb ellenségének, a török császárnak hatalma alá került, keresztény egyetértésre óhajtunk jutni és kölcsönösen ki akarunk békülni: egyértelemmel határoztuk:
2. § Hogy az eme zavaros időben erőszakosan elvett és elfoglalt várak, kastélyok, városok, mezővárosok, falvak, puszták és összes más fekvő jószágok és birtokjogok azok részére, a kiktől elvették, az alább megjelölt módon visszaadandók és ez által a köznyugalom az előbb nevezett királyi felség szerencsés vezénylete mellett, (az Uristen segitségével) helyreállitandó és fentartandó.
