1542. évi (besztercebányai) XI. törvénycikk

ha Mária királyné az előbb nevezett várakat az országlakósok esedezésére vissza nem adatná, foglalják el a kapitányok

Minthogy pedig ezeknek a váraknak a birtokosai, a mint állitják, némiképen a nevezett Mária királynét ismerik el és e királyné Ő felségének akaratától függnek:

1. § Azért tekintettel ugy arra a méltóságra, mint arra a jóindulatra és kegyességre, a melylyel, mint mondják, Ő felsége ezzel a minden oldalról sanyargatott országgal, kiváltképen ebben a végszükségünkben bánik, határozzuk, hogy Végles, Lipcse és Dobrona várai mondott atyánkfiainak (a kiknek a felséges királyné kegyelmébe való felvétele is ehhez kegyesen hozzájárult) a legközelebbi szent György vértanu ünnepéig minden további halasztás nélkül visszaadandók.

2. § Szándékunkban levén e közben a felséges királynét, mint legkegyelmesebb asszonyunkat, legalázatosabb kérésünkkel buzgón és serényen ostromolni, nem kételkedvén abban, hogy Ő felségétől, mind a közigazságnál fogva, mely azt parancsolja, hogy mindenkinek adjuk meg, a mi az övé, mind e létrejött üdvös egyezségünknél fogva, jelen kérésünk kegyelmes meghallgatása és elfogadása mellett könnyen elnyerhetjük azt, a mit Ő felségétől igazságosan kérünk, tudniillik: hogy azoknak a váraknak a visszaadását kegyesen elrendelje.

3. § Óhajtván ezalatt ama várak birtokosaival, nemkülönben mint barátainkkal és atyánkfiaival, barátságosan értekezni, hogy azokat e közönséges határozatunk értelmében minden nehézség nélkül adják vissza; különben az elészabott határidő elteltével a kapitány uraknak legyen rá gondjuk, hogy azokat a várakat megszállják és elfoglalják s az érdekelteknek visszaadják; és magukat azoknak a váraknak a birtokosait épen ugy büntessék meg, mint a kik örökös hütlenség vétkében vannak elmarasztalva.


  Vissza az oldal tetejére