1542. évi (besztercebányai) XXI. törvénycikk

az erőszakos elnyomások, fosztogatások, zsarnokságok, rablások és egyéb hatalmaskodások szünjenek meg. Mások jószágain nem kell csapatokat élelmezni. Az ispánok az okozott károkra nézve adjanak elégtételt

A nemesek, jobbágyok és más, bármely rendü és rangu emberek erőszakos elnyomásai; úgyszintén a fosztogatások, rablások, zsarnokságok, a melyeket azok, kiket az utóbbi évek alatt semmi törvény sem tartott féken, saját uralmukon belül (mint ők maguk mondják) büntetlenül folytathattak, nem különben minden más fajta erőszakoskodások jövőre szünjenek meg.

1. § Különösen pedig az utóbbi időkben elhatalmasodott más urak közül senki se merje a maga csapatait illendő zsold nélkül másoknak a fekvő jószágain élelmezni.

2. § Különben annak a vármegyének az ispánja, a melyben az ilynemü hatalmaskodást el találnák követni, a nemesek közönségével egyetemben, kideritvén előbb a kár mennyiségére nézve a dolog valóságát, köteles legyen az illetőket igaz becsü szerint megbüntetni; és az illető atyánkfiának vakmerően okozott károkra nézve, a melyekről az ispán hitelt érdemlő tanuság utján magának meggyőződést szerzett, adjon a hatalmaskodó javaiból minden áron teljes elégtételt.

3. § Ha pedig annak a hatalmaskodónak az illető vármegye határain belül semmi fekvő jószága sem volna, akkor az ispán vagy alispán és a szolgabirák meg a nemesek közönsége keressék meg azt az ispánt, a kinek a hivatalkörében annak a hatalmaskodónak valami fekvő jószága van.

4. § És a megkeresett ispán, nevezett kárvallott atyánkfiát, a másik ispán levelének vétele után, az illető hatalmaskodónak a fekvő jószágaiból azonnal, minden nehézség és halasztás nélkül elégitse ki az imént előirt módon.

5. § Ha pedig az ispán maga erre elégtelen volna, kérje ki a főkapitány urak segélyét.

6. § Ha pedig maga az ispán merne ilyen hatalmaskodást elkövetni, hivatalától tényleg megfosztottnak tekintendő.

7. § És a kapitány urak, vagy közülök az, a ki erre a hely közelsége miatt a legilletékesebbnek látszik, a hatalmaskodót, vagyis az ispánt és egyszersmind csapatait is fenyitse meg és a mint fentebb kijelentettük, azt az atyánkfiát az ő káraira nézve az emlitett módon elégitse ki.

8. § Vagy ha az ilyen módon megsértett atyánkfiai inkább akarják, álljon szabadságukban e sérelmekre, károkra és hatalmaskodásokra nézve az ilyen hatalmaskodók ellen a királyi curiában az ország rendes birói előtt törvény utján fellépni.


  Vissza az oldal tetejére