1542. évi (besztercebányai) XXVI. törvénycikk

egyforintos adózás

Mivel ennek az országnak a helyreállitása és egyszersmind a fentartása csakis a legterhesebb költség és fáradság árán lehetséges:

1. § Ezért rendeltük, hogy minden vármegyében a jobbágy kapuk és telkek számához képest minden késedelem nélkül egy forintos segély vagy rovatal fizetését hirdessék ki.

2. § A melynek beszedésére egy vagy két nemes elégségesnek látszik, a kik az elmult „Reminiscere” vasárnap után való hétfőtől számitandó tizenötödik napon kiküldendők a vármegye összeirására.

3. § A melynek befejeztével aztán azt az adót vagy segélyt a legnagyobb pontosság alkalmazásával az összeirás befejezésének a napját követő huszadik napig az arra kiválasztandó kincstárnokok kezéhez kell szolgáltatni.

4. § Azokat a kincstárnokokat pedig esküvel kell kötelezni, hogy ezt a segélyt hüségesen fogják kiadni.