A főpap és báró urak azt határozták, hogy ezt az adót, úgy az egy forintost, mint a jobbágyok, de meg az egy telkes nemesek hatvanadát is, valamint a magán egyházi személyek jövedelmének tizedét is (az e czélra kiválasztandó két úr és három előkelőbb nemes) kincstárnok urak kezéhez kellene szolgáltatni;
1. § A nemes országlakosok pedig azt határozták, hogy ezt az egy forintos adót és hatvanadrészt, úgy a maguk, mint a káptalanok, prépostok, apátok, meg mind ama birtokos emberek javai után, a kik hajdan a vármegye közibe voltak kötelesek adózni, úgy szintén az egy telkes nemesek és a magán egyházi személyek javai után is az e czélra minden egyes vármegyében megválasztandó és becsületességüknél s feddhetetlenségüknél fogva arra alkalmas két-két atyafinak kezéhez kellene fizetni.
2. § Hogy azon a pénzen az adóösszeg mennyiségéhez képest az egyes vármegyék csapatait hiány nélkül felfogadhassák és úgy a külellenség ellenében, mint a belső béke és nyugalom megóvása érdekében és hiány nélkül eltartsák, az ország decretumánál és régi szabadságainál, valamint bizonyos más okoknál és körülményeknél fogva, a melyeket a nemesek az urak elébe terjesztettek.
