1542. évi (pozsonyi) VII. törvénycikk

a pártütők elárverezendő javait a királyi kamarások adják el, a kifosztottaknak a károkat téritsék meg, a felülmaradt pénzt pedig forditsák az ország szükségleteire

A beszterczebányai törvény során kimondottuk, hogy a pártütők javait árverés utján el kell adni.

1. § De mivel ennek az árverésnek a véghezvitelére senkit se rendeltünk ki különösen, ennélfogva határoztuk, hogy a nevezett pártütők javait ez árverés utján a királyi felség kamarásai adják el együttesen a királyi felség kamarájába választott és elébb megnevezett két egyénnel, mihelyt őket azok, a kik javaiktól eddigelé meg voltak fosztva, az alispánoknak és szolgabiráknak meg a nemesek közönségének a beszterczebányai törvény értelmében kiadott vagy kiadandó levelével megkeresték * .

2. § És ugyancsak az illető alispánok és szolgabirák levelével megkeresett kamarások s az a két választott egyén, azokat, a kiket ama pártütők az ő igaz javaiktól és jövedelmeiktől annyi éven át jogtalanul megfosztani merészkedtek, a szenvedett károkra nézve, a mint ezeket ama vármegyék alispánjai és szolgabirái, a hol az elfoglalt javak feküsznek, lelkiismeretesen megállapitják, elégitsék ki.

3. § A fölösleget pedig forditsák az ország közvédelmére és az ország más közszükségeire.


  Vissza az oldal tetejére