1542. évi (pozsonyi) XXXIII. törvénycikk

a királyi és szabad városok részére fekvőjószágokat semmi czim alatt, még hütlenség vétkének a czime alatt sem szabad adományozni, és az adományozottakat az ispánok meg alispánok adják vissza azoknak, a kiket illetnek

És mivel a szabad városok, különösen ez utóbbi években, mohón kezdettek a nemesek birtokainak elnyerése után esengeni és azzal vádolják őket, hogy e miatt sok nemest nyomorultan meggyilkoltak, s ezek fekvő jószágait aztán községük számára a királyi felségtől akármilyen czimen felkérték, a mi az ország szent koronájának nyilvánvaló sérelmére van, azért, mert az ilyen, valamely községnek adományozott fekvő jószágok, minthogy annak magva sohasem szakad, soha sem háramlanak a királyi fiskusra.

1. § A miből világosan következik, hogy, ha ez a dolog hosszasabban így megy, akkor a katonaemberek száma is napról-napra mindinkább meg fog fogyni, a minthogy látjuk, hogy az már eddigelé is nem kis mértékben apadt.

2. § Ennélfogva határoztuk, hogy ezentul az ország szent koronájára és következésképen bármely czimen királyi adományozás alá háramlott fekvő jószágokat és birtokjogokat nem szabad városok, mezővárosok, faluk és más bármilyen községek részére adományozni vagy elzálogosítani.

3. § Mindazokat a fekvő jószágokat és birtokjogokat pedig, a melyeket (mint említettük) a városok és mezővárosok nevezett Lajos király úr halála után másnak elszakadása, az ellenfélhez való csatlakozása, pártoskodása és ebben való részvétele miatt hűtlenség vétkének a czimén ennyi év alatt kaptak adományba vagy zálogba, azoknak a vármegyéknek az ispánjai és nemesi közönségei, a melyekben az ilyen jószágok feküsznek, a beszterczebányai törvény értelmében késedelem nélkül adják vissza törvényes uraiknak.


  Vissza az oldal tetejére