Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből a rómaiaknak, Magyarországnak, Csehországnak stb. mindenkor felséges királya, Spanyolország infansa, Ausztria főherczege stb.
Főtisztelendő atya Krisztusban! tisztelendő, tekintetes és nagyságos, nemzetes, nemes, okos és körültekintő, őszintén kedvelt híveink!
1. § Azokat a czikkelyeket, a melyeket Magyarországunk megvédésére és szabadságtok föntartására a mi parancsunkra Beszterczebányán, szent Erzsébet napján tartott legutóbbi gyülésen az összes rendeknek egyhangu szavazatával nyilvánosan alkottatok és elhatároztatok;
2. § És a melyeket a mi híveink: tisztelendő Kecheti Márton, veszprémi püspök és nagyságos Bedeghi Nyári Ferencz, Hont vármegye ispánja, nemzetes Rákovszky György, Túrócz, és Bertholdi Márton, Sáros vármegye alispánjai, a mindnyájatok nevében hozzánk küldött szószólóitok, a mi felségünk elébe terjesztettek, valóban kegyesen vettük szemügyre és figyelmesen hallgattuk meg.
3. § Azt is kegyelmesen megértettük, a mit a ti szószólóitok, ugy a Beszterczebányán történt és elhatározott dolgokról, mint némely egyebekről is, a melyekre nézve szükségesnek véltétek, hogy megtudjuk, szóval is, irásban is együtt és külön elénkbe adtak.
A mi az emlitett gyülésben hozott czikkelyeket illeti, azokat együtt és egyenkint kegyes szivvel fogadjuk és egészen helyeseknek és kedvünkre valóknak tartjuk, s a mi királyi hatalmunkkal, beleegyezésünkkel és akaratunkkal minden pontjukban és záradékukban jóváhagyjuk és megerősitjük.
1. § Épenséggel semmit sem változtatván rajtok, kivéve azt, hogy a zálogban levő várak és fekvőjószágok visszabocsátását arra az időre véljük halasztandónak, a mikor mi az igaz uraiktól valamiképen más kézre került várak és egyéb ideiglenesen átruházott fekvőjószágok iránt folyó ügyeket, a mi szerencsés visszaérkezésünk után (a mint ez előbb el volt határozva) elévehetjük és megvizsgálhatjuk, és azt, a mit királyi méltóságunknál fogva a hazára nézve üdvösnek és igazságosnak tartunk, megtehetjük.
2. § Ezt pedig sok más okon kivül főképen azért látjuk jónak, mert az említett fekvőjószágok visszaadásának az eszközlése, ebben a zavaros és veszedelmes időben, különösen a mi távollétünkben, mialatt a közvédelem érdekében forgatjuk fegyvereinket, sem elég alkalmas, sem sikeres nem lehetne.
3. § Ellenben szerencsés visszaérkezésünk esetére reméljük, hogy ezeknek a fekvőjószágoknak a visszabocsátásában is olyan módot alkalmazhatunk, a melylyel mindenki egészen megelégedhetik.
4. § De intjük és felhivjuk hűségteket, hogy, a mit a czikkelyek értelmében magatok között határoztatok és végeztetek, mindenki a maga tehetségéhez és tisztéhez képest végrehajtani törekedjék.
5. § És mindenek fölött, hogy minden gyülölséget és a kölcsönös egyenetlenségeket abban hagyva és félretéve, az igaz egyezséget és a kölcsönös egyetértést istápolja és ekképen közösen összesitett és egyesitett erőkkel a keresztény név örökös ellensége ellen felkészüljön.
6. § Aztán gondoskodjanak hűségtek, hogy ugy a csapatokban, mint pénzben megajánlott és megigért segélyt azon a módon, a mint elhatározták, a megszabott határidőkre egészen és pontosan megadják és beszolgáltassák.
7. § Egyébiránt, a miben az elkészitett czikkelyek értelmében felségünknek vagy az ország főkapitányainak vagy intézkedniök kell, vagy a mit eligazitaniok, avagy teljesiteniök kell, annak elintézéséről, a mennyire tőlünk telik, kellő, alkalmas, valamint tisztességes és illő módon és időben fogunk gondoskodni és azt teljesiteni is fogjuk, tudniillik ugy ama kastélyok és erősségek széthányására és lerombolására nézve, a melyeket némely hatalmasok épitettek, s a melyekből mind a nemesség, mind a szegény nép ellenében (a mint állitják) jószágfoglalásokat, rablásokat, hatalmaskodásokat és igen sok minden gonoszságot visznek véghez; valamint a végvidékeknek helyes ellátására és erős várőrség állitására nézve, a melynek a segélyével az ellenség kirohanása és garázdálkodása lehetetlenné válik; és más dolgokra nézve is, a melyek az országgyülésen hozott czikkelyek szerint reánk tartozni látszanak.
8. § A midőn pedig hűségtek, a felségünk követségének küldése alkalmából közönségesen válaszolva, megvallják, hogy nagyon is tudva van előttük, hogy milyen buzgalommal és fáradhatatlan igyekezettel gondoskodtunk már uralkodásunk kezdete óta Magyarország megvédéséről és hűségtek föntartásáról és milyen tetemes költségeket, nagy veszélyeket és megmérhetetlen fáradtságot állottunk ki e miatt, nem tehetjük, hogy ezt a mirólunk tett tanubizonyságtokat, mint az ország javának és épségének érdekében kifejtett sokoldalu müködésünkről való bőséges megemlékezésteket, kegyes szívvel ne fogadjuk és nektek ezért méltó köszönetet ne mondjunk.
9. § Továbbá, minthogy hűségtek a többi közt könyörögnek előttünk, hogy a tavasz beálltával, további igéretünkhöz képest kegyeskedjünk ismét erős hadsereg kiséretében Magyarországba menni és meggyőződni arról, hogy az alatt az idő alatt sem fogják őseik dicsőségét vagy saját méltóságukat és hirnevöket elhomályositani, a mig a külső támogatásnak és segedelemnek valami reménye csillámlik; sőt inkább, hogy a mi felségünk és a segitségére jövő keresztény népek mellett minden legvégsőbb dolgot szivesen el fognak viselni:
10. § Először is valóban nagyra becsülöm és méltó dicsérettel emelem ki hűségteknek bátorságát, állhatatosságát és férfiasságát az ősök nyomdokainak a követésében, a kik nem haboztak abban, hogy Magyarországban az ellenségekkel a keresztény hit és vallás érdekében, sok századon át, mindenkor, folytonos háborúkat viseljenek és magukat minden keresztény nemzet és nép előtt a törökök ellen szolgáló igen hatalmas védbástya gyanánt mutassák be.
11. § Azután pedig nem akarjuk előttük eltitkolni, hogy valamint ezelőtt is semmi dologban sem fáradoztunk jobban, mint abban, hogy ezt a sanyargatott országot és a hűséges alattvalókat, meg országlakosokat a török torkából kiragadjuk és csendes békében s nyugalomban tartsuk és megoltalmazzuk, a minthogy ezt a válaszban hűségtek maguk is alázatosan elismerik és megvallják: azonképen most is egész buzgósággal azon vagyunk és igyekezünk, és minden fáradságunkat, munkásságunkat és éberségünket egészen arra forditjuk és irányozzuk, hogy mindazt, a mi mondott országunk és hű alattvalóink jólétére, megótalmazására, kiszabaditására és megtartására tartozik, ennek a mi Csehországunknak a karaival és rendjeivel, valamint a vele egybekapcsolt s beléje kebelezett fejedelemségeknek, ugymint Morvaországnak, Sziléziának, alsó és felső Lausitznak, és végre összes tartományainknak és uradalmainknak, különösen Alsó-Ausztriának követeivel, biztosaival és kiküldötteivel, a kiket tudniillik saját választottaik a legteljesebb hatalommal és szabadsággal küldöttek ide: a jelen gyülésen mind a sokat emlegetett védelmi hadjáratra vagy ellentállásra nézve, vagyis, hogy a végvidéki helyeket, városokat, várakat és erősségeket a szükséges katonaőrséggel, eleséggel és épitkezésekkel biztositsák és lássák el és az ellenségek berohanásainak és betöréseinek a meggátlására megfelelő lovascsapatokat tartsanak és élelmezzenek; mind pedig a közönséges, még pedig tartós hadjáratra nézve elvégezzük, megállapitsuk s mentül előbb foganatositsuk is.
12. § A melyeknek helyes elvégezése, megállapitása, elrendezése és ellátása után Isten segélyével legott a Speyerbe hirdetett birodalmi gyülésre szándékozunk menni, a hol a császári és katholikus felség előtt, és más keresztény hatalmak követeinek, valamint a birodalmi fejedelmeknek és rendeknek jelenlétében olyan megállapodások létrejövését reméljük, a melyek a keresztény köztársaságnak békét, egyetértést és egyéb végtelen hasznot és mindenekfölött ennek a mi elcsigázott Magyarországunknak biztos jólétet fognak szerezni, a minek az előmozditásában mi valóban minden buzgóságunkat fel fogjuk használni, azon fáradozván, hogy miután dolgainkat jól elvégeztük, országainkba és uradalmainkba mentől hamarább visszatérjünk, hogy a törökök ellen a hadjáratot megkezdjük.
13. § Akközben pedig hűségteket és az összes karokat és rendeket kegyelmesen intjük, hogy ők is serényen gondoskodjanak mindenről, a mi az annyira üdvös dolognak hasznára és az országlakosok közt a békének és szeretetnek istápolására és fentartására, valamint a kölcsönös védelemre látszik tartozni.
14. § És irántunk valamint a tartományainkból és uradalmunkból nyujtandó segély iránt semmikép se viseltessenek kétséggel, sőt inkább legyenek meggyőződve, hogy valamint felségünkre nézve ennek a mi sanyargatott országunknak és a hű országlakosoknak jóléténél és megvédelmezésénél semmi sem fontosabb, ugy arra sem fogunk alkalmat adni, hogy tőlünk valaki nagyobb gondosságot vagy kitünőbb ügyeletet kivánhasson, mint a mekkorát kifejteni szándékozunk, a ki valóban semmit sem fogunk elhanyagolni vagy elmulasztani mindabból, a mi által az ország épsége fentartható és az annyira fenyegető veszélyek hűségteknek és a többi országlakosoknak a nyakáról elhárithatók és eltávolithatók lesznek.
15. § Kelt Prágában, januárius huszonötödikén, az Urnak ezerötszáz negyvennegyedik évében.
