1545. évi I. törvénycikk

Előbeszéd

Minthogy a királyi felség, a mi legkegyelmesebb urunk, az ő atyai és különös jó indulatánál fogva, a melylyel ez ország és az ő összes hivei és alattvalói iránt van, értésünkre adta, hogy a szent császári és katholikus felség, a szent birodalom fejedelmei és rendei elhatározták, hogy ennek az országnak a megvédelmezésére és felszabaditására Ő királyi felségével és Ő felsége országainak s tartományainak az erejével ebben az évben hadat viselnek;

1. § És ennek következtében ez országának rendeit kegyesen serkenteni méltóztatott, hogy a mit ennek a hadjáratnak az előmozditására és támogatására, saját jólétük megótalmazására és a határoknak időközben várőrséggel való megerősitésére magok a rendek is megtehetnek: arról ők egymás közt gondosan és serényen tárgyaljanak és határozzanak.

2. § Ennélfogva az ide egybesereglett urak és karok Ő felségének ezért az olyan kegyes gondoskodásáért és figyelmeztetéseért a legmélyebb köszönetet mondják és rajta lesznek, hogy azt az ő leghűségesebb szolgálataikkal örök időkre kiérdemeljék.

3. § És midőn a rendek az egymás közt a hazájuk jólétét szeretőkhöz illően serényen folytatott tárgyalás alatt meggyőződtek, hogy mindazokat a csapásokat, a melyek ezt a sanyargatott országot érték, az emberek bűnei vonták maguk után: elhatározták, hogy a munkához mindenekelőtt az istenség megengesztelésével és a kölcsönös szeretet és egyezség ápolásával fognak hozzá, hogy megkezdett munkásságuknak és minden határozatuknak, Isten segedelmével, boldog és szerencsés sikere legyen.