Minthogy azonban ez a segély a végvidéki helyek megerősitésére és az azokban tartandó csapatok fizetésére nem elegendő, azért határozták:
1. § Hogy a pénzverésből, a Magyarországban és Szlavoniában bárhol létező, valamint a felséges Mária királyasszony és mások kezein levő harminczadokból is befolyó összes jövedelmek ugyanerre a czélra forditandók.
2. § És ezeket a királyi jövedelmeket nem szabad az országból kivinni, hanem a végvidékek szükségére és a csapatok fizetésére, valamint a királyi felségnek, ennek a Magyarországnak és Szlavoniának egyéb felmerülő szükségeire kell forditani.
3. § És ezeknek a kezelésére nem idegen nemzetből való tiszteket vagy személyeket, hanem a magyarok közül egy kincstárnokot kell beállitani, egy alkalmas és hüséges személyt, a kinek vagyona és hatalma is van (és a rossz kezelés esetében adandó elégtétel iránt biztositékot nyujt).
