1546. évi II. törvénycikk

hogy Magyarország nem szabadul föl, annak az oka: Isten haragja

Véleményük szerint akkor is helyesen és bölcsen járt el Ő felsége, a midőn ezuttal mellőzte annak a fölemlitését, hogy miért történt az, hogy Ő felségének Magyarország felszabaditására forditott oly buzgó és aggódó törekvései nem vezethettek az óhajtott eredményre.

1. § Ámbár ennek a dolognak az emberi természetből következtethető sok és különféle okát lehetne felhozni, mindamellett, minthogy a halandókon egyedül a mindenható Isten akaratából esik meg minden, ennélfogva ugy látszik, hogy mindaz, a mi Ő felségének a tiszteletre legméltóbb intézkedései és legbölcsebb szándékai ellenére többnyire minden várakozáson és minden számitáson kivül következett be, egyedül a mindenható Isten boszuló haragjának tulajdonitható, a ki tudniillik a nemzetre, ennek bűnei miatt, méltán neheztel.

2. § A mi, kiváltképen ez idő szerint, már abból is kitünt, hogy akkor, a midőn Ő felségének jelenléte a kölcsönös viszálkodások és az alattvalók közt előforduló sok bajnak az elháritására az országban már sok éven át a legtöbbet használhatott volna, és már régóta csaknem egyedül erre várakoznak: mégis eddigelé az történt, hogy Ő felsége a közben-közben felmerült ujabb gondjai következtében ez egész idő alatt inkább másutt, semmint hű alattvalói közt volt kénytelen tartózkodni.


  Vissza az oldal tetejére