1546. évi IV. törvénycikk

a törökkel való béke- vagy fegyverszünet kötésénél a király a magyarok tanácsával éljen

Ezenkivül, minthogy ennek az országnak a karai átlátják, hogy a királyi felség semmivel sem gondol és törődik nagyobb igyekezettel, buzgósággal és atyai jóindulattal, mint avval, hogy ennek az ő országának a jólétét és épségét minden erejével előmozditsa:

1. § Jól tudják, hogy Ő felsége a legutóbbi időkben nem más czélból küldött a törökhez követeket, mint hogy hiveinek nyugalmáról gondoskodjék.

2. § Minthogy azonban Magyarország dolgai forognak szóban, alázatosan kérik Ő felségét az ő hű magyarországi karai, hogy ha jövőre jónak látná a törökkel akár békéről, akár fegyverszünetről tárgyalni, éljen e részben olyan magyarok tanácsával, a kik arra alkalmasak és a török ügyekben tapasztaltabbak és jártasabbak, a minthogy ezt Ő királyi felsége ezelőtt is kegyesen megtette.

3. § Mert azoknak a tanácsával mindent helyesebben és czélszerübben lehet eldönteni és eligazitani.