Hogy a királyi felség válaszszon a magyarok közül egy alkalmas és becsületes embert, a kinek a kezéhez a most elrendelt segélypénzeket minden helyről be kell szolgáltatni, és többi tisztviselőit az országban a magyarok közül és nem idegen nemzetbeliekből nevezze ki, mivel a magyarok közt sem hiányzanak olyanok, a kik hűségüknél, becsületességüknél és a dolgokban való jártasságuknál fogva tisztességesen alkalmazhatók minden hivatalra.
1. § Egyéb dolgokra nézve is tartsa meg Ő felsége Magyarország rendeit és karait az ő régi szabadságaikban és mentességeikben, a mint ezekben más országainak és tartományainak többi hiveit is kegyesen megtartja.
2. § Ugy szintén minden magyar ügyben a magyar kancelláriából kiadott levelekkel éljen; és parancsolja meg alattvalóinak, bármily nemzetbeliek legyenek, hogy azokat Magyarországban tiszteletben tartsák, mert általános a panasz, hogy az Ő felsége kuriájának magyar kancelláriájából kiadott leveleket sem Győrött, sem Komáromban, sem Szlavoniában, sem egyéb helyeken, a hol az igazgatással idegen emberek vannak megbizva, tiszteletben nem tartják vagy hogy azokra semmit sem adnak.
3. § És ne kisebbitse Ő felsége Magyarországnak és Ő felsége elődeinek, a korábbi királyoknak a szokását és szabadságát, a kik az ország ügyeiben soha sem éltek a kisebb és gyürüs pecsétekkel, hanem a nagyobb titkos pecséttel.
4. § És ennélfogva méltóztassék Ő felsége az ő nagyobb titkos pecsétjét a kancellár urnak átadni, hogy a kancellár jövőre azt használja, részint azért, hogy Ő felsége méltóságának nagyobb súlya legyen, részint azért, hogy idők multán a kisebb pecsét alatt kelt adomány- vagy bármely más levél erejét illető perre semmi alkalom se nyujtassék.
