A mi a közönséges hadjáratot illeti, a melyre nézve a királyi felség figyelmezteti az ő hiveit és alattvalóit, hogy, ha a béke a törökkel talán létre nem jöhetne, felszerelve és készen álljanak.
1. § Ámbár az összes karok és rendek a legutóbbi gyüléseken, különösen pedig a mult évi nagyszombati gyülésen közös egyetértéssel jelentették ki a királyi felségnek, hogy milyen készülettel akarnak a magyarok Ő felsége személye mellett a közös hadjáratba menni; mindazonáltal most is igen röviden ismétlik, hogy, ha Ő felsége személyesen megy a hadjáratra, őseik példájára a lehető legjobban felkészülve és felfegyverezve, fejenkint fognak ott jelen lenni és hogy készek Ő felsége mellett éltüket és vérüket mind halálig szivesen feláldozni.
2. § Ha pedig időközben megtudnák, hogy a törökök valamely várat és erősséget meg akarnak szállni, vagy hogy különben nyilt erővel a királyi felség uralmának és országainak meg tartományainak tönkretételére és nyilvánvaló veszedelmére be akarnak ütni, vagy ha a lázadók és engedetlenek megfékezése végett erőre volna szükséges:
3. § Akkor tartozzanak az urak és nemesek az ő jobbágyaikkal, a helytartó urnak vagy ő felsége főkapitány urának és az ország más főkapitány urainak a megkeresésére a második beszterczebányai gyülésen e részben hozott czikkely értelmében, az ország közönséges decretumában kijelentett büntetés alatt, a megyei ispánok személye mellett fölkelni.
