A mi pedig a jobbágyok szabadságát illeti (a melyre nézve a királyi felség az ő előterjesztésében az ország rendeit és karait hosszasabban figyelmeztette), ámbár ez a szabadság azoknál az okoknál fogva, a melyeket Ő felsége bölcsen felsorol, méltányosnak és igazságosnak látszik lenni:
1. § Mindamellett, miután a nemeseket és jobbágyaikat a hatalmasok annyira sanyargatják, hogy a jobbágyokat hol erőszakosan viszik el naponkint, hol meg sanyargatásoknak lévén kitéve, végre kénytelenek a hatalmasok fekvő jószágaira költözni és ilyen módon a nemesek az érintett költözködési szabadság esetében alattvalóikat rövid idő alatt teljesen elveszitenék, azért az országlakosok azt határozták, hogy a jobbágyok költözésének ezt a szabadságát az ezután legelőször tartandó jövő gyülésre kell elhalasztani.
2. § A mely gyülésen az országlakosok arra az esetre, ha időközben az emlitett hatalmaskodások, zsarnokságok és fosztogatások megszünnek, hajlandók lesznek az érintett ügyben megtenni azt, a mit legjobbnak látnak.
3. § Addig is azonban határozták, hogy azokat a jobbágyokat, a kiket ez utóbbi időkben a hatalmaskodók elvittek, vagy a kik alattomban szöktek más fekvő jószágokra vagy a szabad városokba, a decretumban erre nézve megállapitott büntetés alatt adják vissza uraiknak.
4. § Azokat is, a kik a töröktől féltükben szöktek el valakinek a jószágairól, tartozzanak azok, a kiknek jószágaira menekültek, uraiknak visszaadni, ha ugyan uroknak más jószágai vannak, a hol nekik, az alispánok és szolgabirák vizsgálata és itélete szerint biztos lakhelyet adhat.
5. § Különben pedig maradjanak ott, a hol biztonságban lehetnek.
