Hogy a királyi felség azokat az ő harminczadjait, a melyek bármi czimen Podmaniczkynak, Koczkának, Duboczkynak és Pernstein János ur feleségének, valamint bármely más honlakosnak vagy külföldinek a kezén vannak, ugyszintén más rendes jövedelmeit is, azok kezéből, a kik azok birtokában vannak, kiszabaditani és az ő magyar kamarájának visszaadni méltóztassék.
1. § És mindezeket a jövedelmeket az ország védelmére kell fordítani.
2. § És hogy azok a panaszok, melyeket uj harminczadhelyek állitása miatt különböző helyeken, főképen pedig a bányahivatalok emelnek, legott szünjenek meg.
3. § Mindazonáltal, hogyha ő felsége az ország szükségeire valakitől pénzt vett föl, a melynek fejében kénytelen valamely harminczadot ideiglenesen lekötni, méltányosnak tartják, hogy ezek egyesség utján elégtételt nyerjenek, hogy ily módon az ideiglenesen lekötött harminczadok fölszabaduljanak.
4. § Azoktól pedig nem azért eszközölték ki némely harminczadoknak a maguk részére való ideiglenes átruházását vagy adományozását, mintha az ország védelmére valami pénzösszeget kölcsönöztek volna, hanem mivel különben nem akartak a királyi felségnek tartozó engedelmességre térni, az illető harminczadok minden fizetés nélkül elveendők és tényleg a királyi fiscus részére adandók, mert bizonyos, hogy az ilyenek igazságtalanul szedik az ország közjövedelmeit.
