1547. évi II. törvénycikk

milyen föltételek alatt jött létre a török császárral a fegyverszünet?

Minthogy pedig Ő felsége az ország rendeinek és karainak, az ő hiveinek, bejelentette, hogy különböző okoknál fogva inditva érezte magát a törökkel az ő hasznukra és jólétükre öt év tartamára ezek alatt a föltételek alatt békét kötni, hogy a mi Ő felségének, az ő hiveinek és alattvalóinak hatalmában van, ez idő alatt a törökök részéről való minden háboritás nélkül mindannak békés birtokában maradjanak.

1. § Ezenkivül, hogy a timárok, vagyis az ennekelőtte a török katonák részére adott mezővárosok, falvak és birtokok, a melyekből a törökök ez ideig inkább erőszak és rablás utján, semmint békés birtoklás utján kaptak valami fizetést vagy adót, e jelen fegyverszünet ideje alatt Ő felsége és alattvalói számára szabadon és épségben maradjanak.

2. § Ezenfelül, hogy a hajduk és martalóczok egyik részről se okozzanak semmi kárt és rosszat, és a kik ilyeneket tennének, azok bünhödjenek.

3. § A kereskedők is, a kellő vámok fizetése mellett, mindenütt biztonságban üzhessenek kereskedést.

4. § És végre, hogy a fegyverszünet alatt egyik részről se fogadják be a szökevényeket.

5. § Az ország rendei és karai felismerik Ő felségének azt a különös jó indulatát, a melylyel az ő hivei és alattvalói iránt viseltetik.

6. § És ámbár nem félnek attól, hogy Ő felsége a fegyverszünet emlitett feltételeit abban a reményben, hogy azokat a törökök is mindenben meg fogják tartani, első sorban nem az ő alattvalóinak javára fogadta volna el.

7. § Mindazonáltal, mivel a törökök mindenfelé sokkal sulyosabb feltételek hirét terjesztik, és némelyek több helyütt nem csak a végvidéki várak körül, hanem a távolabb lakó jobbágyokat is, a kik Ő felsége hiveinek és alattvalóinak békés hatalma alatt állanak, a régiebbeknél sokkal sulyosabb terhekkel és adószedésekkel már zaklatni is kezdették, és a mi a legsulyosabb, sem azt, hogy Ő felségének bármi adót, és saját uraiknak bármi bért fizessenek, sem azt, hogy a fegyverszünet előtt a végvárak részére adott élelmiszereket és teljesitett szolgálatokat továbbra is adják és teljesitsék, meg nem engedik: attól kell tartani, hogy ebből nagyobb zavarok támadnak.

8. § Ennélfogva az ország rendei és karai könyörögnek Ő felségének, méltóztassék bizonyos utat-módot találni, hogy a törökök a fegyverszünet föltételeit sértetlenül megtartsák és hogy Ő felsége hiveit vagy alattvalóit és ezek jobbágyait semmi teherrel vagy adószedéssel ne sanyargassák.

9. § A szökevények be nem fogadásáról szóló föltételt azonban meg kell változtatni, mert épen nem látszik kegyes dolognak, hogy az ellenség sanyaru szolgaságából megszökött keresztényt be ne fogadják, vagy hogy a kit egyszer befogadtak, azt elkinzás végett a törökök istentelen kegyetlenségének ismét kiszolgáltassák.