1547. évi IV. törvénycikk

az országban való béke és egyetértés föntartásának a módja

Azért a jóságos és atyai intésért pedig, a melylyel a királyi felség az ő hiveit arra sarkalja, hogy a kölcsönös versengések félretételével egymásközt a békét és egyetértést istápolják és szünjenek meg az egyenetlenség tüzét szítani, a miből a szegény alattvalók elnyomása, innen meg a mindenható Istennek napról-napra sulyosbuló boszuló haragja következik: az ország rendei és karai Ő felségének örök hálát mondanak és egyenesen azt állitják, hogy azt a sanyaru helyzetet, a melyben ez az ország van, ezek a kölcsönös egyenetlenségek talán nem kisebb mértékben idézték elő, mint az ellenség ereje. És ennélfogva állitják, hogy a mindenható Isten haragjának kiengesztelésére a kibékülés, a sziveknek kölcsönös és őszinte egyesülése szükséges.

1. § Minthogy azonban a féktelenség, a hosszas gyakorlat és soká tartó büntetlenség következtében némelyeknél annyira elhatalmasodott, hogy azt intéssel és buzditással nem lehet egykönnyen jobbra változtatni, hanem erővel és fegyverrel kell megfékezni, az ország rendei és karai nagyon czélszerünek találják, hogy mihelyt Ő felsége (kinek jelenléte minden zavarba ejtett és rendetlenségbe jutott dolgot könnyen rendbe hoz), maga eljöhet és végre valahára az ő hivei között Magyarországban maradhat, a követsége utján tett kegyes ajánlatához képest, úgy generalis, mint főkapitányának módot és alkalmat nyujtson arra, hogy azokkal a csapatokkal és más, arra szükséges hadi készülékekkel, a melyeket a királyi felségnek állandóan kell ama kapitányok mellett tartania, ne csak az ellenségeket üzhessék ki a határból, hanem aztán a korábbi gyülések határozatainak értelmében a bünös és engedetlen honfiakat is, bárkire való tekintet nélkül valósággal megfékezhessék.

2. § A mi ha megtörtént, a nyomorultak és ártatlanok sanyargatása el lesz hárítható, és Ő felsége hatalmát fön lehet tartani, és a közhatározatok is foganatot nyerhetnek.

3. § S ha ezt, mint ők reménylik és Ő felsége ajánlja, megteendi, Ő felségének hivei és alattvalói viszont igérik, hogy az annyira szent munkában soha sem fogják Ő felsége kapitányaitól és csapataitól az erejüktől kitelő segítséget megvonni.