1547. évi VII. törvénycikk

az ország tehetségéhez képest segélyt ajánlanak meg

A mi pedig a segélyt illeti, a melynek a megadását Ő felsége azért kivánja Magyarországtól, hogy a föntebbiekről gondoskodhassék s azokat végrehajtsa: bizonyára jól tudja már Ő felsége, hogy milyen állapotban vannak ennek az ő országának a megmaradt részei? és mennyire megfogyott mindenkinek a vagyona? hány részre oszlanak a szegényeknek csekély adózásai és miféle segély várható innen?

1. § Bizonyos ugyanis, hogy az országnak nagyon csekély része van még Ő felsége hiveinek a kezén, minthogy nagyobb részének a törökök vannak a birtokában, nem csekély vidékének pedig az özvegy királyné György baráttal, úgyannyira, hogy miután Ő felségének a területe nagyon szükké vált, igen kevés az, a mi Ő felségének Magyarországból bármi czélra is adható.

2. § Mindamellett, hogy lássa Ő felsége, hogy a magyarok még a legnagyobb szükségükben sem akarják tőle az ő segitségüket bármi részben megvonni: megajánlottak a királyi felségnek bizonyos segélyt, a melyet Ő felsége alább fog megtudni.

3. § Könyörögvén előtte, méltóztassék azt, a mit az ő hivei adhatnak, kedvesen és kegyesen elfogadni és ahhoz a maga és a szent császári felség valamint a birodalmi fejedelmek segélyét ideje korán hozzáadni.

4. § Mert hát könnyen átlátja mindenki, hogy a mi pénzt a magyarok segélyül megajánlottak, azzal sem a törökök, sem a belellenségek részéről fenyegető veszélyeket el nem lehet háritani.