1547. évi X. törvénycikk

az adó behajtásának a módja

Az adókivetés módjára nézve pedig rendelték, hogy ilyennek kell lennie: hogy azok a kincstárnokok küldjenek azonnal a Dunántúl és innen levő minden egyes megyébe kirovókul, olyan megbizható férfiakat, a kik a királyi felségnek és az országnak esküt tettek.

1. § A mely kirovók minden mezővárosban, majorságban és faluban, a kapuk számához képest, vegyék számba és irják össze a telkes jobbágyokat, és a kapuk számához képest minden egyes jobbágy tehetségét és vagyonát tekintetbe vévén, szedjenek mindenik határidőben egy-egy forintot.

2. § Úgy hogy mindazokra róják ki az adót, a kiknek hat forintot érő dolgaik és javaik vannak, s ezek mindegyike fizessen rovatalt.

3. § Kivévén mégis azokat a jobbágyokat, a kiknek házai nem rég leégtek, vagy a kik ezelőtt pusztán állott helyen alapjából házat épitenek vagy már épitettek és ennek az uj épületnek a felállitása óta három év még nem telt el.

4. § Mert mindezek részére három évi mentességet kell meghagyni.

5. § Hasonlóképen azok a szolgák és béresek, a kiket az urak és nemesek látnak el élelemmel és ruházattal; úgy szintén a kapusok, a kik az urak és nemesek váraiban és kastélyaiban szolgálván, uraiknak ezenkivül semmivel sem adóznak, ezenkivül a majorosok is mentesek legyenek a rovatal fizetése alól, mint az ezekre nézve az előtt is szokásban volt.

6. § A kirovók elégedjenek meg a birák esküjével.

7. § És havi fizetésök minden ló után, ezek hármas vagy négyes számáig, az összeirás befejeztéig három-három forint, azután pedig, a mikor a rovatal beszedésével vannak elfoglalva, négy-négy forint legyen.